Kutyakozmetika
Damien Bonneau : textes
Franck Fontaine : conception
Franck Fontaine : conception
18 septembre – 4 octobre 2014
Et cela est plaisant que la description méticuleuse ou expédiée
puisse faire croire à une pensée plastique qui puisse exister en dedans de la
forme sans que la forme n’ait con-nu le visible. Des situations sans où – la
grande hypothèse de la perfection, où donc ce tomber dedans finirait par tomber de lui comme un trou qui pend. Le
vide. La perpétuité esthétique.
fF
Mulatságos, hogy az aggályos vagy épp összecsapott leírás
elhitetheti létezését a művészettel, mint képzőművészeti gondolattal, mely
anélkül maradhat fenn a formán belül, hogy magának a formának a láthatóról
tudomása volna. Hely nélküli helyzetek - a befejezettség nagyszabású feltevése,
ahol is ez a bele-zuhanás végül
akként zuhan ki önmagából, mint egy felfüggesztett lyuk. Az üresség. Az
esztétikai örökkévalóság.
fF
Szabó Marcell fordítása
Kutyakozmetika
Damien Bonneau : szöveg
Franck Fontaine : koncepció
2014. szeptember 18. - október 4
– Jacques Lacan
Damien Bonneau Franciaországban született,
Bretagne-ban: a rácsoságyból nézte végig a partraszállást. Nem sírt, amikor
lánctalpasok haladtak keresztül a családi ház udvarán. Unta a háborút.
Művészneve, DaBo, gazdag etimológiával rendelkezik, én mégis úgy érzem,
gyökerét elsősorban a Dragon Ball „Boo” nevű szereplőjében kell keresnünk. Boo
eredetileg egy démon volt, akiegy küzdelembenjó és gonosz részre vált szét. A
gonosz rész két üveglap között rejtőzik: ő a papír, amelyen a jó rész, a betűk
kirajzolódnak.
Antonin Artaud 1943-ban a következő szavakkal
könyörgött orvosának: „A gonosz és a démonok elűzéséhez rendes táplálkozásra
van szükség, megfelelő mennyiségű nikotinra, és bizonyos ideig nagy dózisban
heroint kell juttatni a visszataszító aljasággal megfertőzött, a rossz, a
nélkülözés, a szorongatás, a sérülés mindenféle okkult módja, és az ártó kezelés
által éltető érzékenységében a szélsőségekig megsebzett szervezetbe.” Hozzátette:
„Ha nem jutok normális táplálékhoz, Önök mindannyian egyre rosszabbul lesznek
majd, mert az erő, amit arra fordítok, hogy megtartsam Önöket az életben,
elenyészik, már most egyre enyészik.”
Artaud pokoltöredékei akár a Kutyakozmetikának helyt adó kis cellában
is születhettek volna: a gonoszság és a téboly tapintható. A kozmetika itt
korrekció, valahogy úgy, ahogy Mr. Grady„korrigálta” egy fejszével okvetlenkedő
feleségét. A kutyák kezeslábasban közlekedő skizofrénia-egységek. A kozmetika
gesztusai ártatlannak tűnnek, ámde a sorok baljós titkokat őriznek – százegy
vers, vagyis egy hadsereg, egy század, és a hasznavehetetlen többlet, az
elátkozott tárgy, a felesleges vers, amiben – noha nem tudjuk melyik az, hiszen
a szövegek többé nincsenek számozva – összegződik a gonoszság. A bezárt szerző
nyög és kiabál: „A legnagyobb gonddal viseltetem testi tisztaságom iránt, és az
Ön előtt ismeretes hatalmas és fáradtságos munka ellenére, amelyet nem akar
elismerni, mert okkult, be fogom szerezni az összes szükséges eszközt, továbbá
egy fogkefét is.” Nem csoda, hogy a kozmetika, szóljon akár kutyáknak, akár
azoknak, akik csak szeretnének kutyák lenni, a higiénia helyszíne is. A nyelvi
purgációkódolt rítusai rejtőznek az üvegekben, egész költői tradíciók
újragondolása zajlik a levegőtlen kockákban, miközben szerzőjük, a démon, bízik
a kutyák öntisztulásában. Mert a tudattalan úgy strukturálódik, mint egy
kutyafalka.
A kozmetika nyitva áll. Olyan hely ez, ahonnan
megfürdetve, megborotválva csörtetünk majd ki a napfényre. A kutyák, reméljük,
megöröklik a földet, és, átégetve a költészeten és két nyelv határán, borzas
kis börtönlakókként csühögnek a Nagykörúton, amíg világ a világ.
Bartok Imre
